Mikor az utolsó sas átrepül az utolsó omladozó hegy fölött, És az utolsó oroszlán üvölt az utolsó poros szökökútnál, Az erdő árnyékában ott lesz ő, bár talán már öreg és fakó, De mindannyian hitetlenül fogják bámulni az utolsó egyszarvút. Mikor a tél első lélegzete megfagyasztja a virágokat, És te észak felé tekintesz, mikor a sápadt Hold felemelkedik, És minden úgy tűnik, mintha haldokolna, és hagyná gyászba borulni a világot, A távolban hallhatod az utolsó egyszarvú nevetését. Élek, élek. Mikor az utolsó Hold az utolsó reggeli csillag alá bukik, És a jövő már véget is ér egy utolsó kétségbeesett figyelmeztetés nélkül, Akkor nézz az égre, hol a felhők róják útjukat, Nézd és lásd őt, ahogy tündököl, ő az utolsó egyszarvú.